A büfiztetés minden babatáplálás “omegája”.
A babák többsége meglehetősen mohón táplálkozik, és a tejjel együtt rendszerint bizonyos mennyiségű levegőt is nyel. Mielőtt ismét visszahelyezzük vízszintesbe – a kiságyába, bölcsőjébe vagy babakocsijába - fontos, hogy ez a lenyelt levegőmennyiség távozni tudjon.
Ennek érdekében a szoptatást vagy cumisüvegből történő táplálást követően a babát azonnal egyik vállunknak támasztva várjuk, hogy a lenyelt levegő távozni tudjon.
A büfiztetés előtt célszerű egy összehajtott tetrapelenkát a vállunkra helyezni, mert a büfivel együtt időnként kisebb-nagyobb mennyiségű tej is “visszaköszönhet”.
A büfizést ilyen módon kísérő “bukást” azonban mégsem nevezzük hányásnak, mert alapvetően különbözik attól.
A hányás mindig betegségre, gyomorrontásra utal, és a csecsemő esetében azonnali orvosi ellátást igényel a kiszáradás veszélye miatt. A hányás sugárban történik és kifejezetten kellemetlen szagú az ilyen módon a gyomorból távozó félig emésztett, romlott tartalom.
A bukással távozó tej ezzel szemben szinte egyáltalán nem, vagy csak alig emésztődött meg, tehát a baba szinte frissen, csak a távozó levegő nyomásának engedve, igen kis sugárban “öklendezi ki”.
A büfiztetés néha igen hosszadalmas, türelmet igénylő folyamat. Vannak babák, akiknél hosszabb időt igényel, mint az azt megelőző szoptatás, de minden esetben – éjszakai szoptatásnál is – ki kell várni.
☻Tipp & Trükk
A babák érdekes módon mindig sajátos ritmusban büfizik fel a levegőt, például egyik babánál egy nagy büfit mindig követ egy kicsi, vagy a másik babánál két kicsit egy nagy büfi követ. Ezt a babánkra éppen jellemző ütemet mindig ki kell várni, mielőtt letesszük aludni!
Vannak csecsemők, akiknél ez a büfizés mindig nagyon hosszadalmas, sőt időnként minden türelmünk ellenére el is marad.
Ezek a babák tipikusan az úgynevezett hasfájós babák.
A hasfájós babákról akár egy külön fejezetet is írhatnék, de nem teszem, mert sajnos többnyire csak panaszkodnék. Mint ahogy sokan mások sem jöttek még rá a probléma megoldására, én sem tudok igazán jó tanácsokkal szolgálni ebben a témában.
Milyen a tipikusan hasfájós baba?
Általában mohón szopik, jól eszik, és nagyon-nagyon szépen fejlődik. A nap nagy részét rendszerint átalussza illetve nyugalomban, vagy érdeklődéssel tölti, de a nap bizonyos szakaszában - például mindig délután négytől nyolcig – feszegve sír órákon át, és szinte minden próbálkozás a megnyugtatására kudarccal végződik.
A dolog rendszerint azzal végződik, hogy mind a szülők, mind a baba elcsigázva elalszik, aztán másnap minden változatlanul ugyanúgy zajlik megint.
A hasfájós babák általában nehezen büfiznek és kakilnak, a hasfájós napszakokban sírás közben gyakran előfordul, hogy szeleket, levegőt eregetnek. De ez a gond érdekes módon nemcsak az emésztőrendszer működésével függ össze. Ezek a babák a túl érzékeny idegrendszerű csecsemők közül kerülnek ki, akik rendszerint nem szeretik a fürdetéssel és a sétáltatással járó zajokat és inzultálást sem, és a gyakori forgatás, mozgatás valamint az utcai zajok egyáltalán nem kedvükre valók. Amit viszont kedvelnek, az a magzati testhelyzetre hasonlító kuporgó testhelyzettel járó ölelés és ringatás.
A gyakori ringatás amúgy is bizonyítottan jót tesz az idegrendszer fejlődésének, ezt egyre gyakrabban alkalmazzák orvosok és pszichológusok a fejlesztésre szoruló babáknál is.
Házilagosan amúgy igen könnyű a ringatást és összekuporodást biztosítani a csecsemőnek – erre alkalmazták évszázadokon át az egyszerű asszonyok is a bölcsőt, vagy a babahordozó nagykendőt, anélkül, hogy tudták volna, hogyan hat mindez a baba idegrendszerére.
A szörnyű az, hogy (nem túl reprezentatív statisztikám szerint) minden második csecsemőt érint a “hasfájósság”, és minden mama saját kudarcaként éli meg az egészet. Vigasztaljon mindenkit, akit első babájánál elkeserített az ezzel járó tehetetlenség, jó esélyük van arra, hogy a következő gyermeküknél ez nem fog előfordulni. Vagy az utána következőnél…
Ha még ez sem elég megnyugtató, akkor jó eséllyel lehet abban reménykedni, hogy hasfájós időszak egyébként általában három hónapos kor körül egyszer csak megszűnik.
De addig is mit lehet tenni?
☻Tipp & Trükk
A felsorás ez esetben csak tájékoztató jellegű, mert nem tudom, mi a tuti módszer ezek közül, nekem ugyanis látványosan egyik sem segített, inkább csak csökkentette a tehetetlenségem érzését a különböző megoldásokkal való kísérletezés:
o Ringatás bölcsőben, babakocsiban, karban
o Pólyázás, bebugyolálás, átölelés
o Hasra fektetés
o Melegítő párna a baba hasára, tornáztatás, babamasszázs
o Teáztatás édesköményt és ánizst tartalmazó csecsemőteával
o Csecsemőknek készült szélhajtó szerek alkalmazása (pl. Ifacol cseppek)
o Gyakori szoptatás
o Zenehallgatás
