A babasírás kérdése néhány évtizede még parázs viták kiváltója volt.
A múlt század közepéig éltek olyan mondások, hogy: “Hadd sírjon, erősödik a tüdeje”,”Nincs csecsemő sírás nélkül”, és hasonlók.
Csecsemő valóban nincs sírás nélkül, de a végtelen és reménytelen, szinte folyamatos OÁ-zás valójában egyáltalán nem szükségszerű, ha baba van a háznál.
Ennek legmeggyőzőbb példája számomra a “rooming-in”, azaz a baba-mama szobás elhelyezés volt a kórházi gyermekágyas osztályon.
A közvélekedéssel ellentétben ugyanis igenis lehet ott aludni és pihenni. Szinte folyamatosan ihletett csend veszi körül a babákat és az őket gondozó mamákat, és mivel a mamák folyamatosan odafigyelnek újszülöttjeik minden apró rezdülésére, igen hamar megértik azok jelzéseit.
A csecsemő sírása ugyanis a baba fő kommunikációs eszköze, és mint ilyen, nem strukturálatlan, érthetetlen és egyhangú, csak oda kell figyelni rá, és meg kell tudni fejteni.
Nekem ebben sokat segített Dr. Ranschburg Jenő: Szülők lesznek című könyve, amelyet még egyetemistaként, első gyermekem születésekor olvastam, és azóta saját tapasztalataimmal is megerősíthetem.
Az újszülöttek mindennapos igényeit jelző kétféle sírást, mely az éhség és alvásigény jelzésére szolgálnak, minden más sírástól igen jól megkülönböztethetően, napokon belül meg lehet ismerni.
Az éhség jelzésekor a babák először cuppogó hangokat hallatnak, fészkelődnek, mocorognak, majd gyenge, boldogtalan sításba kezdenek, amelyet szopómozdulatokkal szakítanak meg. Ez olyannyira jellegzetes eseménysor, annyira sajátos hangokkal, hogy szoptató kismamáknál mintegy feltételes reflexként később kiválthatja az anyatej csorgását is.
☻Tipp & Trükk
Ha ujjadat finoman a baba szájához érinted, és a baba elhallgat, ezzel megbizonyosodhatsz arról, hogy tényleg azért sír, mert éhes.
A nyűgös, de szintén gyenge, sajátosan éneklő, dúdoló hangra emlékeztető sírással a csecsemők jellemzően az álmosságot jelzik, különösen akkor hosszadalmasan, ha a megszokott alvási körülmények nem állnak rendelkezésükre. Ilyenkor mielőbb megszokott bölcsőjükbe, kiságyukba, kosarukba vagy babakocsijukba célszerű őket letenni.
Előfordul, hogy ez a fajta sírás ezt követően is folytatódik, de ez legtöbbször néhány percen belül megszűnik, amint a baba álomba ringatta/énekelte magát.
☻Tipp & Trükk
Ezt a folyamatot hagyni kell zavartalanul lefolyni. Hacsak nem vált át a sírás nyelve más “üzenetre”, teljesen felesleges “vigasztalás” céljából a babát ismét felvenni, mert ezzel rossz altatási szokásokat vezetnénk be, és a karban altatásról később nagyon nehéz lesz a babát leszoktatni. Első gyermekemnél elkövettem ezt a hibát, és három éves koráig tartott, amíg, nagyon fájdalmasan korrigáltunk, vagyis ismét el tudott aludni egyedül, a kiságyában. Jellemzően az első gyereknél persze nagy a kísértés, hiszen olyan jó dolog a pici husit babusgatni, de ez valójában saját önzésünk, amiről a baba nyugalma érdekében tudnunk kell lemondani. (A saját későbbi nyugalmunkról nem is beszélve.)
A fenti sírásokból persze egyre erősödő sírás lesz perceken belül, ha a csecsemő a kezdeti jelzés után sem kap enni, vagy nincsenek meg az alvásának feltételei. Ilyenkor ennek az egyre erősödő sírásnak a jelentése legtöbbször: “Miért nem érted már meg, mit akarok?” Gondoljunk csak bele, a baba csakis a jelent érzékeli, ezért saját pillanatnyi igényeit sürgetően fontosnak éli meg, és korántsem biztos abban, hogy az előző étkezése óta még mindig számíthat rád, ezért néhány perc késedelem után hangos és türelmetlen követelőzésbe fog kezdeni.
Az étkezéshez és alváshoz kapcsolódó igényeken túl a baba napról napra egyre nyilvánvalóbban fogja jelezni érzelmi igényeit is, gyenge, szakaszos sírásokkal hívogatva szüleit, ez a “ Vegyél fel!” jelzése.
A fenti négyféle, tulajdonképpen békés sírástól eltérően, vannak természetesen másfajta, többnyire erőteljesebb csecsemősírások is, ezek általában valamilyen rendkívüli helyzetet, problémát jeleznek.
Zavaró, rossz közérzetet előidéző, pl. kellemetlen pelenkacsípés esetén, vagy ha túl melege van, a baba hangos, ideges sírással fog jelezni.
Éles, hirtelen abbamaradó, azonnal megszűnő sírás, ha nem ismétlődik, arra utal, hogy a baba megijedt valamitől.
A fentiektől eltérően komoly fájdalomra, betegségre utal, ha a baba állandóan, nem szűnően, panaszosan és hangosan sír, de a kimerült, halk, panaszos sírás is betegségre, lázra utalhat. Ilyenkor természetesen azonnal orvoshoz kell fordulni.
A csecsemősírás kapcsán meg kell említeni két szélsőséget: a túl nyugodt és a hasfájós csecsemőket.
Nyugodt baba: A közhiedelemmel ellentétben az is jelezhet problémát, ha túl jó a baba és “szavát sem lehet hallani”.
Ennek oka lehet valamilyen alkati kérdés, vagy idegrendszeri elváltozás is, de akkor is előfordulhat, ha a csecsemő kezdeti jelzéseire nem kap szüleitől megfelelő odafigyelést, vagyis “leszokik” a saját igényeinek jelzéséről, hiszen nem gondoskodnak annak figyelembe vételéről. Ez fordulhat elő pl. intézetben nevelkedő csecsemőknél is, és súlyos károkat idézhet elő a későbbi személyiségfejlődésben. Bármi is az ok, a túl nyugodt csecsemő egyáltalán nem “jó”.
Hasfájós baba: Sajnos a különböző fent felsorolt sírás típusok mellé még oda kell sorolni a babák és mamák életét legjobban megkeserítő, folyamatos, vagy a nap bizonyos szakaszában jellemző görcsös, kínos, hasfájós sírást. Azok a babák, akik mohón habzsolják az anyatejet, vagy tápszert, rendszerint sok levegőt nyelnek és hasukban gyakran puffadás keletkezik, amit nem tudnak kibüfizni. Ez gyakorta előforduló görcsös hasfájást okoz, amin nagyon nehéz segíteni.
☻Tipp & Trükk
Nincs igazán tuti módszer a hasfájós csecsemő megnyugtatására. Megelőzése a büfiztetés (erről már volt szó), a kialakult puffadást pedig ánizst és édesköményt tartalmazó csecsemőteával lehet enyhíteni. Nekem ezek sem váltak be, mint ahogy a gyógyszertárban kapható, puffadást csökkentő bébicseppek és a baba tornáztatása sem használt látványosan. Mivel a hasfájós sírás a nap bizonyos szakaszában csak bizonyos csecsemőknél, de azoknál rendszeresen fordult elő, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez alkati probléma. Ilyenkor kézben tartottuk a babát, ringattuk, és vigasztaltuk – inkább csak a saját megnyugtatásunkat elérve, a baba pedig előbb utóbb belefáradt a feszengő sírásba.
A gyakorlatban nem mindig egyszerű a sírás üzenetének pontos meghatározása. A gyerek érzelmi biztonságérzetét is az szolgálja, ha öt-tíz percnél tovább nem hagyjuk a babát magára a sírásával, és megpróbáljuk ölbe vétellel, vagy a zavaró tényezők lehetőség szerinti elhárításával elősegíteni, hogy mielőbb megnyugodjon. A legfontosabb, hogy amíg babát nem vesszük fel, addig se hagyjuk hallótávolságon kívül.
