Az ember kicsinye az állatokhoz képest viszonylag kezdetleges képességekkel jön a világra. A nevelés az, ami által a hátrányból előny lesz – a csecsemő adottságai a tanult készségek sora által fogják a később felnőtté váló embert gondolkodó, felelősséget vállaló, öntudattal rendelkező lénnyé alakítani.
Meggyőződésem, hogy a gyerek személyisége alapvetően néhány éves koráig kialakul.
Minden gyerek a születésétől kezdve sajátos egyéniség, és nagyon-nagyon fogékonyan alkalmazkodik a világ őt érő jelzéseihez. Ezeket az impulzusokat kezdetben az anyától és az apától, vagyis az őt körülvevő kis világtól kapja meg.
Az anyai és apai szeretet más-más természetű. A hagyományos anyai szerepből és a születés biológiájából adódóan is, az anyák szeretete úgymond feltétel nélküli. Ki ne ismerne példát akár arra, amikor a lecsúszott, bűnöző, tékozló fiú az anya szemében értékesebb ember bárki másnál. Erre a feltétel nélküli, odaadó szeretetre mindannyiunknak szükségünk van, hiszen a későbbi önbecsülésünk, önbizalmunk ezen az alapzaton épül majd fel.
Ugyanakkor a gyerekeknek szükségük van az apák másfajta, inspiráló szeretetére is, amely dícsér, de ugyanakkor kihívások elé is állít és újabb feltételek és célok kitűzésével motivál az állandó fejlődésre. Ennek is lehet szélsőséges megnyilvánulásairól hallani, amikor az apa (mert talán saját gyengeségeit nem tudja gyermekében elviselni) egyre teljesíthetetlenebb feltételeket tűz ki gyermeke elé, ezzel végzetesen megrontva a viszonyukat.
A kisbaba, attól kezdve, hogy előbb anyjával, majd apjával megismerkedik, ennek a komlex szeretetnek a fényében fejlődik napról napra.
A születés után rögtön igen fogékony napok következnek: a baba és a mama szeme rövidesen egymásra talál, szinte egymásba kapaszkodik A mama simogató tekintete szeretetével, vagy éppen rosszallásával ettől kezdve végigkísér egy életen át. Ehhez kapcsolódnak még kedveskedő (jellemzően egy oktávval magasabb) hangok, amelyek arra bíztatnak, egyél még, kicsim, mosolyogj rám, ügyes legyél…
A nevelés már ekkor kezdetét veszi. Része lesz az is, ahogyan a sírására reagálunk, néhány hónap múlva pedig az is, ahogyan nemcsak dícséretekkel, de tiltásokkal is egyengetjük a jó irányba.
☻Tipp & Trükk
Hagyjuk a babát, hadd ismerkedjen az első, igen fogékony napoktól kezdve a papájával is. Iktassunk a napirendjébe minden nap egy-egy órát, amikor a baba rendszerint elég éber, vagy éppen nyűgös és karba vágyik, hogy ilyenkor az édesapja foglalkozzon vele .A mama számára is fontos a 24 órás robot kikapcsolása, az apa is megtanulja így a gyermekét figyelni és gondozni, s nem érzi úgy, hogy “felesleges harmadik” a baba-mama szimbiózisában.
Nemsokára nemet is kell tudni mondani sok mindenre, a gyerek érdekében. A féléves baba élettere hirtelen kibővül, rengeteg veszélyhelyzettel is találkozik, és kicsit később meg kell tanulnia alkalmazkodni mások igényeihez is (pl.testvérek, más gyerekek).
A nevelésben a nemet mondáshoz határozottságra, meggyőzőerőre, úgy is mondják, intenciózus hozzáállásra van szükség. A szabályok pontos rögzítése nélkül nyilvánvalón nem lehet számon kérni, dícsérni vagy büntetni.
☻Tipp & Trükk
Teljes belső meggyőződésünk, vagyis ok nélkül sose tiltsuk, mert szavaink azzal csak veszítenének súlyukból.
A nevelés nagyon fontos eszköze a példamutatás is: ne tegyünk azokkal az értékekkel ellentétesen semmit, amelyeket gyermekünk számára különben követendőnek tartunk.
☻Tipp & Trükk
Nyújtsunk maximális biztonságot és teremtsünk kiszámítható feltételeket gyermekünk számára, hogy csökkentsük a már esetleg csecsemőkortól gyökerező belső szorongást és félelmeket.
Kerüljük a kizárólag a szülők kényelmét szolgáló eszközök: pl.bébikomp, járóka, babafotel, gumicumi stb használatát, mert ezekkel csak hátráltatjuk és nem ösztönözzük gyermekünk fejlődését.
Mi kell igazán a babának ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan fejlődjön? A korábbi fejezetekben már részletezett tárgyi világnál és főleg az imént felsorolt tárgyaknál sokkal fontosabb, alapvetően három nélkülözhetetlen dolog: érzelem-, ingergazdagság és rendszeresség.
Az érzelmekben, meleg szeretetben a csecsemő nem szenvedhet hiányt, mert ez alapozza meg későbbi önbecsülését, önértékelését, és ez nélkülözhetetlen testi-szellemi fejlődéséhez. A mama rámosolyog etetés/szoptatás közben, a baba néhány héten belül ezt már viszonozza, sőt saját maga is kezdeményezni fogja. Ez a mamákat újabb mosolygásra és szeretetteli gondozásra-kényeztetésre készteti, ami pozitívan hat a baba fejlődésére, és ez a folyamat jó esetben így folytatódik végtelenül tovább.
Ha valamilyen okból ez az összjáték sérül, a baba fejlődése is megtorpanhat, és a mama is frusztrációval, fokozódó fáradtsággal és kimerültséggel élheti meg gyermeke gondozásának perceit. Ennek folyományaként a baba sem mosolyog annyit, nem törekszik már a mama kedvéért újabb ügyességek, készségek elsajátítására. Ahogy a szeretetteli gondozás szeretnivaló, igyekvő babát varázsol, úgy az érzelemmentes, vagy netalán negatív érzelmekkel töltött pillanatok negatív visszajelzéseket fognak eredményezni a baba fejlődésében is.
Az ingergazdag környezet szintén nagyon fontos alapeleme a babák fejlődésének. Amikor igyekszünk nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus környezetet varázsolni a baba köré, ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a környezet színeiben, formavilágában ne legyen semmiképp sem túl egyhangú. Ha minden fal és bútor ugyanolyan halványlila árnyalatot kap, és a bútoroktól a tapétacsíkig mindent ugyanaz a (különben kedves) mackófigura díszít, elegáns lesz ugyan a baba szobája, mégsem lesz sokkal ingergazdagabb a babaszoba egy börtön falainál. Igyekezzünk tehát az esetleg dizájnerek által megálmodott gyerekszobát is többféle színű és formájú tárggyal színesíteni, természetesen ízlésesen, az összharmónia megbontása nélkül. Szakemberek azt figyelték meg, hogy a kisbabák számára az emberi arcra hasonlító formák a legvonzóbb megfigyelnivalók, a játékok vásárlásánál gondoljunk erre. Macik, babák, bohócok a baba körül már az első hetekben is felkeltik a gyerekek figyelmét. Nem elérhetetlenek a mozgó-forgó-felhúzható játékok sem, amelyekkel egyszerre többféle inger érheti a csecsemőt, aki mind a hangra, mind a mozgásra szeme és feje forgatásával fog igen pici korától reagálni.
De mielőtt a játékokról túl sok szót ejtenék, a baba természetesen ezekben mindig a mama arcát és hangját keresi, vagyis a leg-ingergazdagabb környezetet a babával történő személyes foglalkozás, ringatás, beszélgetés, éneklés, később mondókázás biztosítja.
A rendszeresség a baba életében a harmadik alapvetően szükséges tényező. Itt ne gondoljunk valamiféle rigolyás órarendre!
A rendszeresség egy sajátos, a baba igényeihez igazodó, kiismerhető és ismétlődő napirendet jelent.
A baba mindig a jelenben él, tehát nem biztos benne, hogy az egyik étkezést követi-e a megfelelő időben a következő, vagyis hogy mindig és bármikor számíthat-e ránk. Hogy is várhatnánk ezt tőle, hiszen még a néha-néha szájához csapódó saját kezéről sem tudja, hogy az ott van akkor is, ha nem látja, és akkor is hozzá tartozik. Az anya ennél még távolabb van, és időről időre való felbukkanásában csak akkor fog egyre jobban bízni, amikor feltételes reflexként bizonyos, mindig ismétlődő rituálék keretében (becézgetés, átölelés, felemelés, simogatás, mellre tevés) sokszor, egymás után mindig előbukkan. Ezek a kis, sajátos rítusok, a maguk rendszerességével és kiszámíthatóságával teremtik meg a “számíthatsz rám” légkörét a baba számára, ami szintén nagyon fontos a csecsemők kiegyensúlyozott fejlődéséhez.
