A testvérféltékenység érdekes módon leginkább a kétgyermekes családokban van jelen, amikor az addigi egyke hirtelen vetélytársat kap, egyszerre fellángolhat ez az érzés benne.
Én szerencsére (talán a több gyerek között kialakult szórtabban jelentkező indulatok miatt) kevésbé szembesültem ezzel a problémával.
Azért volt, hogy én is meglepődtem. Néha a testvérek egymás ellen irányuló agresszivitása nem látványos, azaz fizikai bántalmazást jelent. Egymás rémisztgetése, félelemkeltés, a testvérke ijesztgetése gazdagíthatja az idősebb testvér eszköztárát, és ez éppen az elvárásainkhoz különben igen alkalmazkodó, “jó testvéreknél” fordulhat elő.
A testvér fizikai vagy egyéb bántalmazásán kívül azonban más megnyilvánulási jelei is lehetnek a testvérféltékenységnek.
Sokszor előfordul, hogy a nagyobb testvér a szülők elveszettnek vagy csökkenni látszó szeretetét (egyáltalán nem tudatosan alkalmazott) visszafejlődéssel próbálja kiprovokálni. Ha a kicsi olyan édes, holott cumizik, bepisil, beszéd helyett pedig rendszeresen sírásba kezd, ezek a dolgok úgy tűnik, bájosak a felnőttek szemében. Így előfordulhat, hogy a már szobatiszta nagytestvér újra visszatér a bepisiléshez, és csodálkozásunkra nemhogy tiltakozik a pelenka ráadása ellen, hanem még örül is neki…
A testvéri konfliktusok, problémák számának és erősségének alakulása szerintem fordítottan arányos, vagy legalábbis nem növekedik az együtt nevelkedő gyermekek számával.
☻Tipp & Trükk
A második-harmadik-negyedik testvér érkezésével a gyerekek közötti viszonyok és szövetségek rendszere is egyre árnyaltabbá válik. Amíg az egykék szinte minden “élettapasztalatot”, beleértve a szókincset, meséket, dalokat, mondókákat, viselkedési szabályokat, szüleiktől közvetlenül tanulnak meg, az együtt növő nagytestvérek ezen feladatok jó részét leveszik a szülők válláról. Persze, a csínyekre is megtanítják a kicsiket…
A testvérféltékenység mértéke sokban függ attól is, milyen a testvérek közötti korkülönbség, és attól, hogy a nagytestvér - érettségéből adódóan is – milyen szerepet érez magában.
A korkülönbség meglátásom szerint akkor ideális, ha vagy túl kicsi ahhoz, hogy a nagyobbik gyerek úgy fogja fel, hogy vetélytárs érkezik a családba (azaz kb. egy-másfél év), vagy elég nagy ahhoz, hogy a nagy testvér már ne tartsa ellenfélnek a később érkező picit és inkább a szülők segítésére törekedjen (ez kb. négy-öt éves kortól kezdődik).
Törekedni kell persze az egyenlő bánásmódra, de ez nem eredményezhet rugalmatlan egyenlősdit. Az rendszerint olaj a tűzre, ha a szülők patikamérlegen mérik az egyenlő feltételeket, ezzel ugyanis csak látszategyenlőséget tudnak teremteni, hiszen minden gyerek eltérő egyéniség.
☻Tipp & Trükk
Biztosítsuk minden gyermekünk számára időnként az egyedi foglalkozást. Ha a nagytestvér például múzeumba vágyik, ne kelljen kötelességszerűen a kicsinek is velünk tartania, de ha érdekli, ő is részt vehessen. Ha a kicsit moziba visszük kedvenc mesefilmjére, ne várjuk el a nagyobbtól, hogy kötelességszerűen velünk tartson, csak ha amúgy is szívesen megnézné a filmet.
☻Tipp & Trükk
Ne legyünk igazságtalanok és elfogultak egyik gyermekünkkel se. Ne várjuk el a nagyobbtól, hogy ő mindig engedjen, ne engedjük a kicsinek sem, hogy zsarnokként viselkedjen.
