A címben szándékosan nem baba vagy karriert említettem. Úgy gondolom, hogy a gyerek az életünk része kell, hogy legyen, amellett, hogy dolgozunk, vállalkozunk, üzleti sikerekkel és kudarcokkal nézünk időről időre szembe.
Bár a csecsemőgondozás eléggé sok kreativitást kíván, de mégsem jelent iszonyú szellemi kihívást, ezért előbb-utóbb sok anyát foglalkoztatni kezd a visszatérés gondolata.
A mai viszonyok között a szülés utáni 20-24 héten még viszonylag elfogadható jövedelemmel rendelkezhetünk, de azután a család anyagi helyzetét is megrengetheti, ha az anya nem áll ismét munkába. Vigasztalódjon mindenki, akit ez elkeserít, hogy más európai országokban általában jellemző szülési szabadság ennek mindössze kétharmada.
Jó-e vajon, ha az anya, amint csak tud, visszatér a munka világába? Hosszú távon biztosan. A statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy a szociális hátrányba kerülő gyerekek tömege a nem két-keresős családokból kerül ki. És itt nemcsak az anyagi lehetőségekről lehet szó. Ha az anya kimarad a társadalmi hálózatok körforgásából, intellektuálisan is könnyebben "kinőhető" lesz, amikor gyermeke (nem is olyan soká) eléri a kamaszkort. És nincs annál frusztrálóbb dolog, mint szellemileg (aztán a világ nagy dolgairól folytatható beszélgetések hiányában érzelmileg is) eltávolodni az egykori csecsemőből felnövő pimasz kamasztól...
De ne fussunk így előre, hiszen most még a csecsemőkorról beszélünk.
Rövid távon fontos számolni azzal, hogy aki kimarad, az bizony lemarad! Hiszen mindenki nélkülözhető, és a néhány hónapnál hosszabb kimaradással szakmailag is lemaradhatunk, hiszen manapság a számítógépek is kétévenként elavulnak... A kulcs-fogalom szerintem itt az elkötelezettség: ha munkahelyeden érzik és tudják, hogy a gyermeked iránti elkötelezettséged mellett céged iránti érdeklődésed és lojalitásod nem csökken, nagy eséllyel számíthatsz főnökeid támogatására a visszatéréshez. A gyermekes anyukákat csak akkor nem szokták szeretni, ha nem lehet számítani rájuk, gyermekükre hivatkozással folyamatosan különleges elbírálásra tartanak számot. Meg fogsz lepődni ha nem kiáltasz állandóan farkast, mekkora megértéssel találkozol a főnökeidnél, amikor egy-egy esetben IGAZÁN szükséged lesz a megértésükre.
Szóval szerintem amikor a munkából való kimaradásod miatt nyugtalanságot kezdesz érezni, akkor tényleg eljött az ideje, hogy visszatérj a munkahelyedre. Ha kétségeid támadnak, vajon helyesen teszed-e, hogy másra bízod ettől kezdve a gyermek gondozását, számolj a következőkkel és tedd a helyükre a kétségeidet:
o Ha eljött ez az idő, az otthoni feladatokat már úgysem fogod ugyanazzal a türelemmel és gondossággal ellátni,
o Nyugtalanságodat, feszültségedet a gyerek is meg fogja érezni, és
o Nem az együtt töltött idő mennyisége a meghatározó, hanem annak minősége.
Véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy semmiképp sem maradj otthon a gyermekeddel, ha megteheted, és mindezt nem lemondásként éled meg.
Nehéz meghozni a megfelelő döntést anélkül, hogy ebben a témában is a közvélekedés nyomásának engedj. Ne légy a körülmények áldozata, és ne "hazafias kötelességből" maradj otthon!
Sokszor hallani, hogy a gyereknek csakis az válik hasznára, ha kizárólag édesanyja mellett tölti élete első éveit, de ezt én nem tartom megdönthetetlen axiómának.
Én azt gondolom, hogy a gyerek három éves korára kialakul a világhoz fűződő alap-hozzáállása, így akár fixálódhat benne az önzés is, amit abból tanulhat, hogy addig körülötte minden és mindenki neki volt alárendelve.
Másrészt ha például a szülői pár éppen még lakást szerez – építkezik - berendezkedik, nyilvánvalóan fokozott anyagi nyomás nehezedik rájuk. Az egyetlen kereső apa is úgy érezheti, hatalmas teher, hogy munkahelyén naponta bizonyítson, és megőrizze pozícióját, hiszen most már egy egész család jóléte függ tőle. Sok olyan esettel találkoztam, amikor az otthon maradó anya és a dolgozó apa is frusztráltan élte meg ezt a látszólag ideális helyzetet, és mivel nem beszéltek róla, nem keresték a számukra megfelelő megoldást, ez rövid időn belül a házasság felbomlásához vezetett, nyilvánvalóan nem a gyerek érdekét szolgálva
A megoldás nem “dupla vagy semmi” azaz GYES vagy bölcsőde, hiszen ha jól végiggondolod, rengeteg köztes megoldás is létezik. Nagymamák, fiatalos dédik, esetleg gyesen vagy munka nélkül lévő testvérek, barátnők vesznek körül bennünket, de ha nem, akkor is lehet pótmamát találni.
☻Tipp & Trükk
Nem könnyű persze olyan pótmamát találni, akiben korlátlanul megbízhatsz.
o A környező kismamákat próbáld meg megismerni, és kérd ki a védőnő véleményét is.
o Semmiképp se bízd a döntést apróhirdetéses keresésre.
o Nézz körül lakóhelyeden, egy tapasztalatokkal rendelkező, dinamikus, egészséges lelkű idős hölgy lehet, hogy jobban odafigyel a szemed fényére, mint egy fiatal mama, akinek a saját gyermekét is el kell látnia.
o Számolj a nevelési elvek bizonyos eltérésével – nem szabályozhatod pontról pontra, mit hogyan szeretnél.
o Sikernek könyveld el, és próbáld legyőzni féltékenységedet, ha gyermeked igazán szereti a pótmamát. A gyerekeket nem lehet túlzottan szeretni, a dadától kapott szeretet-csomagjuk is nagyon fontos adomány az életükben. Az anyai szereteted pedig biztosan felülírhatatlan, ne is kételjedj magadban!
o Igyekezz a gyermekeddel töltött idődet minél meghittebbé és harmonikusabbá tenni. Beszélgessetek, játsszatok, "hagyjad a dagadt ruhát másra", azaz ne az elmaradt házimunkával foglalkozz, az megvár, a gyereked viszont egyszercsak felnő...
Ha elkezdesz dolgozni, szervezd úgy a napodat, hogy hamarabb, de legalábbis időben haza tudj menni. Ha megoldható a munkakörödben, vállalj részmunkaidőt, de attól se tarts, ha átmenetileg “nine – to – fiver” leszel, azaz csak a szigorúan elvárt munkaidőben dolgozol és nem túlórázol.
Nem is tudod, mennyi elvesztegetett időtartalékot fogsz a munkanapodban találni, így gyermeked születése azt is elősegítheti, hogy a korábbiaknál sokkal hatékonyabban dolgozó munkatársnak tartsanak.
☻Tipp & Trükk
Előfordulhat, hogy igen sok ki nem vett szabadnapod gyűlik fel a gyerek megszületéséig. Ezt célszerű a munkába való visszatéréskor, heti rendszerességgel például péntekenként felhasználva kivenni. Akár egy éven keresztül is elegendő lehet arra, hogy heti négy munkanap mellett teljes fizetéssel dolgozz újra, így a hét három napját teljesen a babával tudod még sokáig tölteni.
Ez az egész babázás persze nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat!
Halgass az ösztöneidre, a megérzéseidre, a józan eszedre, és higgy magadban!
Ha a gyerekeid pedig még kamaszkorukban is szívesen beszélgetnek majd veled, és kikérik mindenben a véleményedet, akkor biztos lehetsz, hogy jól csináltál mindent!
